Vakondok a biokertben

Legjobban talán a golfpálya-gyep rajongók tépik a hajukat miatta, amikor a gondosan nyírt fűszálak között egy szép, szabályos vakondtúrást pillantanak meg. Ha egy kiadós eső után beomlanak a felszínközeli járatai, a szép fűre végképp keresztet vethetünk. De frászt kapnak tőle a konyha- és virágoskert kedvelők is, kedvező étrendje ellenére.

Az kétségtelen, hogy a vakondok is hozzátartozik az élő környezetünkhöz. Pusztítja a talajban élő és károsító pajorokat, csigákat, lótücsköket, drótférgeket, százlábúakat, de kedvelt csemegéje a földigiliszta, amelyről pedig köztudomású, hogy a leghasznosabb talajlakó élőlények köz tartozik, mert eleven ekeként forgatja, lazítja, keveri a termőföldet.

A vakondok fő kártétele abból származik, hogy kitúrja a növények alól a talajt, sőt, néha a növényeket is. A növények viszont talaj nélkül nem bírják sokáig, és elszáradnak.

Ezért hamar döntés születik: a vakondoknak mennie kell.

A vakondok azonban kitartó állat: ha sok a táplálék a kertben, nem adja fel egykönnyen. Egyre nagyobb területen építi ki járatrendszerét, így van hova menekülnie a praktikáink elől. Védett állat, de hát egy vérbeli biokertész amúgy sem gyilkolná le a helyes kis fúrógépet. Nézzük, mit tehetünk, ha barátságos (vegyszermentes) módszerekkel kergetnénk el:

• Szél felé fordított szájú sörösüveget helyezünk a túrásaiba: ha fúj a szél, hangot ad, amit a vakondok nem szeret. Sajnos nem mindig fúj a szél, és az elszántabb példányok simán megszokják a hangot.

• Kellemetlen szagú dolgok túrásba tömködése: fokhagymával, vöröshagymával, borsmentával, megtört gyalogbodza hajtással, ricinussal lehet próbálkozni. A rafináltabb egyedek betömik a büdös járatot, majd fúrnak helyette újat.

• Nagy sárfű (euphorbia lathyris) ültetése: a gyökerének petróleumra emlékeztető illata van, amit nem szeretnek. 5-10 méterre kerülik el, így több kell belőle a kertben. Sokaknak bevált, de FIGYELEM: KISGYERMEKESEKNEK NEM AJÁNLOTT, mert mérgező. Hatékony növény még a császárkorona; legjobb együtt ültetni a kettőt.

• Ultrahangos vakondokriasztó: kapható elemes és napelemes változatban. Van, ahol beválik, van, akinél azt is kitúrja (biztos nagyon zavarta már). Gondolom, az adott jószág elszántságától függ, használ-e.

• Vakondokriasztó spray: a nyest vizeletének szagát utánozza. A vakondok fél a nyesttől, ezért menekülőre fogja.

• Kutya: nagyon zavarja a vakondokot az állandó rohangálásával. Ha nincs szerencsénk (esetleg kotorékebünk van), utánaás. Ekkor végleg lemondhatunk a szép fűről.

• Személyes szabadság korlátozása (ld. még: foglyul ejtés): remek módszer, akár csapdával, akár lesben állva végezzük. Érdemes egy távolabbi réten szabadon engedni; ha csak átküldjük a kevésbé kedvelt szomszéd kertjébe, visszajöhet.

• Megelőzés: füvesítés előtt vakondokhálót kell leteríteni, ezen nem tudja átásni magát. A veteményest és a díszkertet nem tudjuk így védeni, de ha kombináljuk a kerítés föld alatti folytatásával, szép eredményt érhetünk el. A kerítésnél vegyük figyelembe, hogy a vakondok 1-1,5 m mélyen is ás, ha mi ennél sekélyebben abbahagytuk, ő nyert.

Annyi bizonyos, hogy a vakondokok is egyéniségek, nem egyformák. Egyik az egyik, másik a másik módszerre reagál jobban. Ki kell kísérletezni a helynek legjobban megfelelő módszereket!

                         *   *   *                        

Érdemes azonban jól megvizsgálni a túrásokat, járatokat, mert egyáltalán nem biztos, hogy vakondokkal állunk szemben. A pocok a vakondokhoz hasonló földmunkás, ám járataik különbözőek:

A pocok túrásai többnyire közvetlenül a felszín alatt vezetnek, ha az ember rálép, könnyen be is omlanak. Mivel ez a kis rágcsáló amellett, hogy igen szapora, még társaságkedvelő is, körében az a rend, hogy a jövevények fészkeiket a régiek mellett készítik el. Ezzel veszedelmes fertőzési gócok jönnek létre, aminek látható jele a rostaszerűen kilyuggatott földfelszín. És nemcsak a járatok, hanem a sárguló, pusztuló vetemények, a kifoltosodó gyep, a sápadt lombú fiatal fák is jelzik garázdálkodásának nyomait. (Az egyik legveszedelmesebb kártétele, hogy megrágja a fák gyökereit, minek következtében azok legyengülnek, sőt a fiatal csemeték ki is pusztulhatnak.)
A mezei pocok nyughatatlan, mozgékony állat. Főleg éjjel munkálkodik, de olykor nappal is kimerészkedik a járataiból, különösen akkor, ha már elszaporodott egy területen. Nem sok idő kell hozzá, minthogy hihetetlenül szapora tud lenni. Igaz ugyan, hogy a kéregvasút mintájára készített földfelszíni járatok igen elnagyoltak és omlékonyak, a lakó- és egyben fialófészkek azonban biztonságosak. Ezeket húsz-harminc centiméterre a felszín alatt vájják ki. A lakóüregből sugárirányban ágaznak el az élelemszerző járatok, amelyek már a talajfelszínhez közel futnak, és hat-hét kijáratban végződnek.

A pocok kártétele óriási; ezért minden földhasználónak védekezni kell ellenük.

Biokertekbe (a vegyszeres védekezés helyett) javasoljuk ezt, a már bevált módszert kipróbálásra, illetve alkalmazásra. Ennek lényege, hogy a nagyobb üditóitalos flakonok beöntő nyilását levágjuk és a flakont az aljával felfelé a védendő fák törzse körül a földbe ássuk, szorosan egymás mellé és a talaj szintjével megegyezően. Közeiket pedig rostált sóderrel telítjük. Az igy fedett terület a törzstől mérve legalább 60-70 cm legyen, körben. Ezzel a módszerrel minden más talajlakó kártevő is elriasztható s a flakonok, mint valami kondenzviz gyüjtők állandóan nedvesen tartják a termőtalajt. (Így igen aktiv mikrobiális talajéletet gerjesztenek, aminek következtében a védett fák asszimilációs tevékenysége éppúgy aktivizálódik, mint a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló képességük.)

A vakondok mélyebben fúr, mint a pocok, járatai nem is omlanak be. (A talaj csak a túrás környezetében omlékony.) Ez a kis emlős igazi alagútlakó, vadászterületén széles futófolyosókat készít, amelyekben kényelmesen és gyorsan közlekedhet. (Az ilyen folyosók teljes hossza harminc és nyolcvan méter között váltakozik.) Ezeket járva szerzi meg táplálékát, amely főleg gilisztából, lárvából, bábból, mindenféle bogarakból, köztük lótücsökből és a cserebogár lárvájából áll. A növényeket nem fogyasztja, a gyökereiket a túrással viszont károsíthatja. Szaglása kiváló, miként a hallása is. (A föld egyébként is jobban vezeti a hangot, mint a levegő.) Elsősorban a szaga után keresi meg a zsákmányát a föld alatt, miközben rendkívül mozgékony orra tapogatóeszközül is szolgál számára.
A vakondok jelenléte inkább bosszantó, mint kártékony a kiskertekben, ezért is élvez védelmet, nem pusztítható.

                                                                  *  *  *