Csalánlé készítése

A csalánlé kettős hasznosítása:

1.: levelekre permetezve elriasztja a kártevőket a növényekről

2.: öntözéssel kijuttatva kitűnő zöldtrágya

A zöldtrágyaoldatok, a növényekből nyert kivonatok, szinte csodákra képesek: anélkül táplálják zöldségeinket, hogy rohamos növekedésre késztetnék őket, vagy megváltoztatnák az ágyás talaját. Ez a trágyázási mód különösen ajánlott a kertészkedésben kevésbé járatos kiskerttulajdonosok számára.

Ha a csalánlevet például a paradicsom tövére öntjük, napról napra megfigyelhetjük, hogyan is hat ez a tápoldat a növényre. A csalánlevet használhatjuk magában vagy más növényi oldattal keverve is. Jól bevált például a csalánlé és más, vegyes gyógynövényfélékből készített oldat 1:1 arányú keveréke. A növényi oldatokat a tenyészidőszakban többször is kijuttathatjuk azokra az ágyásokra, amelyekben tápanyagigényes növényeket termesztünk.

Mielőtt a csalánlevet a növényekre öntenénk, hígítsuk tízszeres mennyiségű vízzel. Zöldségeskertünk legtöbb növénye meghálálja majd a gyorsan ható és olcsó tápoldattal, a csalánlével való beöntözést. Csupán a borsó, a bab, a fokhagyma és a vöröshagyma nem kedveli a nitrogénben gazdag oldattal való kezelést.

Hogyan készítsük a csalánlét?

Az előállítás rendkívül egyszerű: először válasszunk egy fadézsát, vagy ha nincs kéznél, használjunk kőből, cserépből vagy műanyagból készült edényt. Fontos, hogy ne készítsünk csalánlevet fémedényben, mivel az oldat erjedésekor olyan vegyületek keletkeznek, amelyek oldhatják a fémedény falát.

A csalánt évente kétszer vagy háromszor is vághatjuk, kaszálását mindig a virágzás előtti időszakra időzítve. A csalánlé készítéséhez körülbelül 1 kg növényre lesz szükségünk, ami egy jó nagy maréknyi csalánnak felel meg. Ez a csalánmennyiség elegendő 10 L állott vízhez, lehetőleg esővízhez. Egyszerűbben betarthatjuk az arányokat, ha az edényt megtöltjük csalánnal, jól megnyomkodjuk, és annyi vizet öntünk rá, hogy a zöld részeket ellepje az esővíz. Ha a csalánt összeaprítjuk, gyorsabban erjed majd az oldat. Fontos, hogy a csalánt ellepje a víz, ezért legjobb, ha köveket helyezünk a növényi részekre nehezéknek. Ezzel is gyorsítjuk az erjedés folyamatát.

Ha az oldatot naponta legalább egyszer erőteljesen átkeverjük (oxigént juttatunk bele), elősegítjük az erjedés folyamatát. Kb. 24 órával az oldat összeállítása után adjunk 10 L léhez egy marék kőzetlisztet, és ha módunkban áll, néhány csepp macskagyökérvirág-kivonatot is. Ezek segítenek majd az oldat erőteljes szagát tompítani. Amennyiben az edényt a napra tesszük, az erjedés gyorsabban végbemegy majd, mintha árnyékban tartanánk. Az oldat akkor erjedt ki teljesen, ha színe megsötétedett, már nem habzik, és szaga is tompulni kezd. Innentől kezdve jól záródó fedővel is letakarhatjuk az edényt. Az ilyen állapotú csalánlé hosszú ideig eltartható és bármikor felhasználható.

Amennyiben az oldatot a levelekre fogjuk permetezni, át is kell szűrnünk finom lyukú szűrőn, nehogy eldugítsa a permetezőt. Ha a levet a zöldségek tövéhez öntjük, erre nincs szükség.

>>>>>>>>>  <<<<<<<<<

Technikai jótanács: A csalánleves edényt feltétlen takarjuk le, nehogy madarak vagy más apró állatok inni próbáljanak belőle és belefulladjanak. Takarásra legmegfelelőbb a fakeretre erősített drótháló, így ugyanis az oldat elegendő levegőt kap az erjedéshez, és könnyű leemelni, amikor meg akarjuk keverni.

>>>>>>>>>  <<<<<<<<<

Ha csalánnal dolgozunk, szinte elkerülhetetlen a csaláncsípés, ami nagyobb bőrfelületet érintve kellemetlen érzés is lehet. Íme két módszer, mellyel hatásosan és gyorsan meg tudjuk szűntetni az égő-fájó érzést:

• Alkoholos bedörzsöléssel: pamut vattakorongra tegyünk alkoholt, és dörzsöljük az érintett bőrfelületet, amíg nem szűnik az égő érzés.

• Szódabikarbónás kezeléssel: a szódabikarbónát keverjük össze annyi vízzel, hogy krémszerű állagot kapjunk. Ezzel kenjük be az égő-fájó bőrfelületet.

>>>>>>>>>  <<<<<<<<<