A jövő az oktatás és a katasztrófa versenyfutása lesz

A Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesület által indított Ecotópia klub első előadásán Dr Papp Sándor professzor gondolatain töprenghettek mindazok, akik az ökológiai válság mikéntjéről, a jövő lehetséges forgatókönyveiről, és az azt befolyásoló eszköztárról kívántak információt gyűjteni.

Dr Papp Sándor előadását korunk általános tendenciáinak, jellemzőinek bemutatásával kezdte, mely alapot jelent az ökológiai válság kérdéskörének megismeréséhez. Így szó esett arról a növekedésről is, mely éppúgy jellemzi a Föld lakóinak lélekszámát, mint a gazdasági és a tudományos növekedést is. A növekedés mellett jellemzi korunkat mind a szellemi mind a fizikai munkában is megjelenő specializáció, mely sok esetben a szakértelem csőlátásával ajándékozott meg minket. A relativizmus - az értékek relativizációja -, felváltotta azt a hitet, mely a múlt század kezdetén még örökérvényű igazságokkal segítette az emberek mindennapjait. Gyorsabban, túlzott énközpontúsággal éljük életünket egy erőszakkal, terrorizmussal, migrációval terhelt bolygón, melyet lassan besző a virtuális valóság – digitális éden - és a globalizáció.

Mindezen jellemzők közül a növekedést kiemelve néhány adat: az elmúlt 100 évben a Föld lakóinak a száma megháromszorozódott, a világgazdaság húszszorosára, a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása harmincszorosára, az ipari termelés ötvenszeresére nőtt.

Mi a baj a valamikor áldásosnak látszódott növekedéssel? A végtelen növekedéssel szemben áll a véges Föld a maga véges erőforrásaival. Véges méretű Földön végtelen növekedés nem lehetséges. A természetben ezt a növekedést belső folyamatok szabályozzák (a fák nem nőnek az égig). Ezzel szemben a technológiai- gazdasági rendszerekben mintha nem lenne ilyen önszabályozó folyamat. A növekedés társadalmi következményeinek bemutatását jól érzékelteti az a tény, miszerint a Föld erőforrásainak 80%-át a civilizált társadalmak 20%-a használja fel, mely társadalmi feszültségeket szül. Környezeti kihívások is jelentkeztek azonban ezzel párhuzamosan: a szűkülő erőforrások (pl. természetes élőhelyek, fosszilis tüzelőanyagok stb.) és a növekvő környezetterhelés (pl. a vegyi anyagok, kemikáliák használata.) A technológiai, gazdasági sikerek egyre inkább látszik, hogy társadalmi, környezeti kudarcokkal járnak együtt, melyet nem lehet gazdasági növekedéssel helyreállítani. Ezen gondolatmenet ellenérvei három fő forrásból táplálkoznak: a technikai, gazdasági optimizmusból (a fejlődés-vallás optimistáinak hitét fejezi ki), hamis biztonságtudatból (pl. a népesedési válság magától megoldódik), illetve a tehetetlenség érzésből (Mit tehet az egyes ember ott, ahol a nagyhatalmú kormányok döntései és hatalmas gazdasági szervezetek érdekei érvényesülnek?) .

A jelen diagnózisát követően a jövő taglalására került sor. Milyen jövő vár az emberiségre? Sajnos a mostani jövőkutatók nem túl magabiztosak. Többnyire optimista, pesszimista és a mostanihoz hasonló lehetőséget vázolnak fel. Dr Papp Sándor szerint alapvetően négyféle forgatókönyv változat lehetséges. Az erkölcsi tökéletesedésben az egyén hív elő olyan változásokat, ami a jövőt jobbá teheti. Ez a forgatókönyv a vallások reneszánszát hozhatja magával, melyben újra meg kell határozni a vallás és a világi hatalom viszonyát. Másodikként az állam középpontba állítása lehetséges. Benne a decentralizáció, az állami gondoskodás az erőforrások elosztásáról, közös tradíciókkal, sorsvállalással, közös cselekvéssel. Félelemmel az emberekben, hogy egy egész világot átfogó politikai rendszer átláthatatlan, kiszámíthatatlan, a kisebb közösségek megteremtik azonban az emberek közötti kapcsolatok lehetőségét. Következő modell a globalizáció, az élet izgalmas felfedezés ismeretlen tájakra, benne a gazdasági növekedéssel, de a spiritualitás hiányával. Itt minden az anyagról és a mennyiségről szól, és nem a szellemről, minőségről. A negyedik forgatókönyv, ami a legkegyetlenebbnek látszik, az ökoháborúk és ökodiktatúrák. A civilizációk közötti összecsapások az erőforrások és a piacok megszerzéséért, a biotechnológiai és az informatika nem kívánatos irányú felhasználása, mely a társadalmak végzetes kettészakadását fogja eredményezni. Ebben az esetben mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek.

Melyik forgatókönyv, vagy melyek kombinációja fog megvalósulni? Erre nézve racionális vélemény nem alakítható ki, hiszen túl sok a jövőt befolyásoló tényező.

Mi, hétköznapi emberek mit is tehetünk annak érdekében, hogy a számunkra kedvező forgatókönyv játszódjon le? Első és legfontosabb feladatként az oktatást kell megemlíteni. A jövő az oktatás és a katasztrófa versenyfutása lesz. Olyan oktatásra van szükség, mely a kiképzés mellett a kinevelésre, kiművelésre is hangsúlyt fektet. A kiművelés az ember saját helyzetének tágabb körben való értelmezését szolgálja, mely támpontot ad annak eldöntésében, hogy mi az egyén számára a helyes és mi a helytelen döntés. A mai gyerekek birtokában lévő pénz, idő és tárgy lehetővé teszi a gyerekek korcsoportonkénti szubkultúrájának kialakulását, így ők nem a felnőttek kulturális szokásait veszik át, hanem sajátot alakítanak ki. Ezáltal elszigetelődnek saját korcsoportjukkal a felnőttek világától.

Figyelmet kell emellett szentelni az immunitásra is, melyet a gyerekekhez érkező számtalan reagálni való elem vált ki. Ha annyi megválaszolandó kérdés éri a gyereket, hogy azok megoldása lehetetlennek válik számára, akkor a tettvágy passzivitásba csap át, azaz minden elhárításába, semmittevésbe torkoll. A mai mozgókép világ a gondolkodás struktúrájának megváltozásához vezet. Mivel másként gondolkodunk írás követésekor, és másként kép megnézésekor, ezek arányának változásával a gondolati fantázia sorvad, átadja a helyét a képfantáziának.

Mire kellene még figyelnünk a kedvező jövőkép befolyásolása érdekében? Rendszerszemléletben kellene gondolkodnunk. A társadalom-gazdaság-természet szoros kapcsolatának figyelembevételével jobb, körültekintőbb döntéseket hozhatunk. Jelenleg a gazdaság javára billent el ez a rendszer, ő diktál, a társadalom benne jegyzetel, a természet pedig elvisel. Ez a rendszer így nem fenntartható, a 3 elem kiegyensúlyozott viszonya elengedhetetlen az élhető jövő számára.

Mindemellett távlati gondolkodás szükségeltetik mindannyiunk részéről, mely átível politikai ciklusokon is. A gazdasági megtérülési idő, mint korlátozó tényező jelentkezik, mivel a rövid távú, biztos és egyben kisebb hasznot helyezi előtérbe a hosszú távú, nagyobb, de bizonytalan haszonnal szembe.

Végül, de nem utolsó sorban Dr Papp Sándor a következmények elhárítása mellett az okok megszüntetésének jelentőségére hívta fel a figyelmet. Az utólagos kárelhárítás fontos ugyan, de a megelőző, aktív, offenzív magatartás is hasonlóan fontos. A társadalomnak át kell értékelnie azon nézetét, hogy maximális fogyasztás mellé optimális termelést rendel. Helyette a maximálisan jó társadalmi közérzet és optimális fogyasztás nézete volna szükséges.

Előttünk a sok alternatíva. Köztük számtalan, mely számunkra nem kecsegtet fényes jövővel. Csak rajtunk áll, hogy az elhangzott ismereteket megfontolva, tovább tájékozódva olyan legyen a jövő, amilyet gyermekeinknek és unokáinknak igazán szeretnénk.

A programot a Nemzeti Civil Alapprogram és az Ökotárs Alapítvány Norvég Civil Támogatási Alapja támogatja.