Ilyen világot akartunk?

Ilyen világot akartunk e húsz évvel ezelőtt, mint amilyenben élünk? Erről beszélgettek a Csalán Környezet- és Természetvédő egyesület által elindított Ecotópia Klub negyedik találkozóján.

Albert József szociológus kutatások eredményei alapján mutatott egy mérleget a kérdésről bevezető előadásában. Mit gondolnak az emberek, és mit mondanak a kutatások az elmúlt húsz évben történt fejlődés mérlegéről?

A kutatások eredményei nem derűsek, az emberek csalódottak, borúlátók, s van egy nosztalgia a Kádár rendszer iránt. A rendszerváltáskor többet és mást vártak az emberek, s ebben, ha volt is naivitás, de voltak reális alapjai is az akkori optimizmusnak.

A reális képben van a mérlegnek pozitív és negatív tétele egyaránt. Pozitívum, hogy a diktatúrát a parlamenti demokrácia váltotta, megszűnt az ország megszállása, az Európai Unióba tartozunk, szabadabban élünk, kevesebb a tilalomfa. Jó, ha tudjuk, hogy néhány fontos tételben csökkentek a devianciák: mintegy felére csökkent az öngyilkosságok száma, csökkent az alkoholizmus, ám sajnos megjelent a kábítószer, s nagy „fejlődést” mutattunk fel a vagyon elleni bűncselekmények számában - ebben nagyjából utolértük az Európai Unió átlagát. Nagy probléma, hogy rendszerváltáskor kiesett a munkaerőpiacról 1-1,5 millió ember, és megjelent a hajléktalanság, becslések szerit 20 - 30.000 embernek nincs biztos fedél a feje felett.

Nemzetközi viszonylatban is nagynak számítanak a társadalmi különbségek. Ez a különbség a rendszerváltáskor alakult ki, s maradt azóta is ezen a szinten. A népesség legszegényebb tizede és leggazdagabb tizede között 7,5 szeres a különbség, - s a kutatók szerint ez az arány nagyon magas. A lakosság 30 40%-a szegénynek számít, s nagy az úgynevezett „gyerekszegénység” a nagycsaládosoknál. A legnagyobb a szegénység a romáknál.

Hogyan értékelik a kutatók a rendszerváltás mérlegét? A politikai elitnek nagy felelőssége van abban, hogy a rendszerváltás nem a várakozásnak megfelelően alakult, sok hiba volt a privatizáció módjában, s az emberek igazságérzete nem fogadja el azt, ahogyan ez megtörtént. Kiépült az új „menedzser-kapitalizmus”, s elitje a korábbi gazdasági elit második vonalából alakult ki. Másfelől naivitás volt azt hinni, hogy egyszerűen kicseréljük a rendszert, s majd úgy élünk, mint nyugaton.

Egy 15 évet követő - életutakat vizsgáló kutatás szerint 4 nagy tipikus nyertes, vagy vesztes csoport különböztethető meg. Az 1935 előtt születettek egyértelműen a vesztesek közé tartoznak. A közép és idősebb korúak közül, akik időben tudtak váltani kedvezőbb pályát mondhatnak a magukénak, a rendszerváltók korosztálya számít nyertesnek, s a náluk fiatalabbakra az jellemző, hogy nagyon nehezen tudnak bekapcsolódni, integrálódni a munka világába, a felnőtt életbe. Nagyon fontos tanulság, hogy összességében az nyert, aki időben tudott váltani, és tanult.

Összességében az a kép alakult ki a beszélgetőkben, hogy úgy „csináltuk” a rendszerváltást, mintha úgy építenénk házat, hogy először építjük meg a tetőt, s majd később akarnánk alá építeni az alapot. Maga a rendszerváltás folyamata nem lehet gyors, olyan rendszer épült ki a felszínen, amely alapjai sokkal hosszabb idő alatt épülhetnek csak ki.

S, ha az ökológiai szempontokat is figyelembe vesszük, mint ahogy a résztvevők ezt megtették, még az is megkérdőjeleződik, hogy ennek az egyoldalúan csak az anyagi gyarapodásra figyelő rendszernek van-e ideje kiépülni. Van-e értelme, hogy kiépítsük, ha katasztrófához vezet. Ezért annak az alapjait is ki kell építeni a résztvevők szerint, hogy a hosszabb távú társadalmi folyamatok egy fenntartható társadalmat alakítsanak ki. Ezt a gondolatot is megakasztotta a rendszerváltás. A rendszerváltás „vízlépcsős” ökológiai mozgalmi összetevője elhalt, mert a társadalom az anyagi gazdagságban mérve boldogulását, elfeledkezett egy időre erről a szempontról.

Izgalmas vita alakult ki arról, hogy a kapitalizmusnak ez a rendszere hogyan viszonyul a természethez, s abban egyetértettek a résztvevők, hogy ez a mai „létező kapitalizmus” nem képes az „ökoszociális piacgazdaság” követelményeinek megfelelni, hiszen az is kérdéses, hogy a „szociális piacgazdaság” értékeit képes-e tartani.

A programot a Nemzeti Civil Alap és az Ökotárs Alapítvány Norvég Civil Támogatási Alapja támogatta.