Verespatak – veres Tisza

Aranygyűrű, aranynyaklánc, aranyrúd. Csillogásuk évezredek óta kápráztatja az embereket. Kevesen tudják viszont, hogy az arany honnan is kerül a boltokba és a bankok széfjeibe...

Ugyanúgy, mint a többi fémet, az aranyat is bányásszák, majd a kifejtett kőzetből korszerűtlen, ám olcsó cianidos eljárással vonják ki a nemesfémet. A visszamaradt, mérgezőanyag tartalmú zagyot felszíni tározókba rakják. Hogy ez Magyarországon senkit nem érint, hiszen nincs aranybányánk? Nálunk ugyan tényleg nincs, de a szomszédos Romániában több is van! A zagytározók műszaki állapota kérdéses, és egy-egy gátszakadás esetén az erősen mérgező anyagokat a folyók Magyarországra szállítják!

Talán már nem mindenki emlékszik a 2000-ben Romániában, az Aurul cég aranybányájában történt gátszakadásra. A Nagybányán nem megfelelően tárolt cianid- és nehézfém tartalmú zagy elérte a Tiszát, és végigpusztította a folyó teljes magyarországi szakaszát. Aki ott dolgozott, vagy csak a televízió híradásaiban látta az elpusztult, vagy haldokló, véres halakról készült képeket, nem fogja elfelejteni. A ökológiai katasztrófát csak tetézte, hogy a turisták évekig elkerülték a Tisza környékét is…

Most Verespatakon újabb aranybányát akarnak nyitni, ezúttal egy kanadai-román cég. Ez a bánya – amellett, hogy a helyi környezetvédő szervezetek szerint Romániában is jelentős környezeti veszélyt jelentene – egy újabb, potenciális veszélyforrás a magyarországi élővizekre nézve. Mivel a verespataki bánya megnyitása hasonló veszélyeket hordoz magában, mint a nagybányai eset, az Espooi egyezmény lehetővé teszi az érintett magyar hatóságok és a nyilvánosság részvételét a román környezeti hatásvizsgálati eljárásban. Ezért Magyarországon két helyen is tartanak közmeghallgatást, hogy bárki kérdezhessen, illetve kifejtse a véleményét a beruházással kapcsolatban. Ezeket a véleményeket a román hatóságoknak figyelembe kell venni a döntéshozatalnál.

Minden felelősen gondolkodó embert kérünk, hogy csatlakozzon a Csalán Környezet- és Természetvédő Egyesülethez (Veszprém, Kossuth utca 1, 2. em. 2., tel: 88/578–390, e-mail: csalan [at] csalan [dot] hu), vagy akár önállóan menjen el ezekre az alkalmakra és tegye fel kérdéseit, mondja el kételyeit. Hogy ne legyen újra veres a Tisza

A közmeghallgatások helyszínei és időpontjai:

• 2006. augusztus 28. , hétfő, 16.00 óra Szeged, Szegedi Tudományegyetem, Ady tér 10.
• 2006. augusztus 29. , kedd, 16.00 óra Budapest, Budapesti Műszaki Egyetem, Kozma László terem.

A környezeti katasztrófákat nem lehet elkerülni, de a Tisza szennyezése nem tartozik ebbe a kategóriába, hiszen megakadályozható lett volna! Egy brüsszeli tanulmány szerint 25 romániai ipari létesítmény lehet ökológiailag veszélyes a Tisza vizére. Sajnos, ha valami lehet hogy veszélyes, az előbb-utóbb valóságossá válik. A 2000-ben történt ciánszennyezés óta is számos kisebb gátszakadás illetve egyéb baleset történt, melynek következtében a különböző romániai bányavállalatok zagytározóiból ipari szennyvíz került a folyóinkba. Csak példaként említjük a borsabányai gátszakadás okozta 2000. március 10-i nehézfém-szennyezést, illetve 2005. november 25-i cianidos szennyezést, amelyek a Visót szennyezték, 2004. május 31-én az Aranyos folyóba került szennyezés a Valea Sesii nevű helység közelében található meddőderítő gátjának átszakadása következtében, majd 2004. július közepén Zalatna egyik derítőjéből folyt ki jelentős mennyiségű zagy.

A kanadai-román cég szerint országhatáron átterjedő környezeti hatás kockázata csak havária esetén állna fenn. Ez egyáltalán nem megnyugtató. Hiszen mit is jelent a havária szó? Olyan természeti csapás vagy emberi tevékenység okozta hirtelen esemény (robbanás, közúti baleset stb.), mely a lakosságot és a környezetet veszélyeztető szükségállapot kialakulását eredményezi. (A KVVM Kármentesítési kézikönyve szerint.) Rengeteg természeti csapás érte mostanában Európát: árvizek (idén már másodszor!), égő erdők (most már nemcsak a forró égöv alatt, a svéd tajgát is elérte), óriási károkat okozó viharok (a legutóbb Budapesten az augusztus 20-ai tűzijáték megkezdésekor). Lassacskán ezek már a hétköznapok megszokott részei lesznek. Tehát a természeti csapások lehetőségét már a tervezéskor, az építkezéskor figyelembe kell venni! Ha nem ezt teszik, az aranybányászat minden mérgező mellékterméke Magyarországra fog kerülni.